Győrben idén is arany bab terem. Harmadik alkalommal rendezik meg a Magyar Táncfesztivál „kistestvérét”, ami kifejezetten a gyerekekhez szól, itt ők a célközönség. A III. Gyermek Táncfesztivál programját fergeteges bulival, az Alma Együttes koncertjével nyitották meg jún. 21-én, a II. János Pál tér szabadtéri színpadán. Ha valaki túlságosan felhevülne a fesztiválhangulatban, ajánlom a klimatizált színháztermet és a formás legyezőket a hűsítő limonádé mellé.

A fesztivál idején délelőtti és délutáni előadásokkal is várják a tánc iránt érdeklődőket. Mivel a közönség véleménye mindig fontos, így ez a gyerekek esetében sem lehet másként. Az előadások után arany babbal vagy fekete babbal fejezhetik ki tetszésüket. Telnek a gömbök, vajon lesz olyan csemete, aki fekete babbal szavaz? A szavazásnak igenis nagy a tétje, hiszen a fesztivál ideje alatt a legtöbb aranybabot bezsebelő előadás idén is megkapja a rangos Arany Bab-Díjat!

Pr-Evolution Dance Company: Lúdanyó meséi

A délelőtti előadás a kisebbeket és a legkisebbeket célozta. A három kismalac, az álommanók, Hamupipőke és más tündér archetípusok vonultak fel Haumann Petra kellemes hangjával; aki bevallotta, most hatalmas álma vált valóra, hogy végre ő is tündéri jó tündér lehetett.

Felnőttként talán a legnagyobb élmény a gyerekelőadásokban, hogy ha kell, ha nem, interaktív. Ha a mesélő bedől a rafinált libáknak és rossz ludat gyanúsít meg és leszidja, mindig akad egy gyerkőc, akinek feltámad az igazságérzete, és bekiabálással a védelmére kel szegénynek, hogy „Nem is ő volt!”. Tisztán látszik, fenntartja az érdeklődést, mesél és táncolva illusztrál. Játékos tánc, mesés játék, ahol felnőttként egy pillanatra talán még én is elgondolkozom, annyi minden szeretne lenni az ember az Életben, talán akarok még én is tündér lenni…? :-)

Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház: Play

Pattogós cukorka

Ritmus, színek, formák és játékok, egy pattogós, neonszínű előadás, ami nem csak a cukorka dobálástól lett édes. Vagány srácok és menő csajok világító neonszínekben. Az előadás nemcsak kosztümjeiben és díszleteiben színes, jó humorával, könnyedségével könnyebb közel kerülni a célközönséghez. Látványvilága divatos és inger gazdag, a mai kor gyermekének való, akinek a figyelmét folyamatosan le kell kötni. Pattognak a táncosok, és ritmusra pattognak a labdák; ritmusra, ami örök, időtlen, akármilyen fiatal a néző, érzékeli, hogy jó.

Nevelő célzata, pedagógiai értéke a gyerekközönség számára megbúvik a frappáns humor és a lazaság mögött, a felnőtt néző számára egyértelmű. Profin bénázni, ügyetlen karaktert hitelesen táncolni a legnehezebb, a korrekt pofára esés így minden esetben értékelendő. A kirekesztés és kirekesztettség érzése is megjelenik. Van, akit kirekesztenek, és van, aki magát rekeszti ki, mert a virtuális világot választja a valóság helyett, így szinte észrevétlenül elszigetelődik társaitól.

A magyar népmesék dallamai és a Levan polka gépi hangzásvilággal köszönnek vissza, amitől nagyon Happy-k kellene legyünk (hisz ez a sláger is elhangzik), azonban a még „poposítottabb gépi pop” hangzás lehetett volna igényesebb. A ritmus egyszerűsége elég lett volna, ne adjunk táptalajt és aláfestést a „bugyutaságnak”. Mivel a táncosok életkorukat tekintve már egy másik korhatáros csoportba esnek, mint célközönségük, még szerencse, hogy viszonylag ritkán próbálnak direkt gyerekesen viselkedni, hangsúlyozom szerencsére (az a pár pillanat pedig elnézhető).

Az „okos” készülék képernyőjén villogó virtuális játszótér és a „buta” szabadtéri játszóterek élménye áll szemben egymással, a trükkökre, az erős testre, fittségre és legfőképpen a közösségi élményre való utalással. Aztán bekukucskálunk a virtuális világba, ahol elvesznek az arcok, vonásaink fehér maszkokká változnak át, mindenki uniformizálódik, és csak a videojátékokból ismert figurák jelentenek társat a sötétben. Arcok helyett figurák, amik csak színeikben különböznek, megjelennek és eltűnnek, messze állnak a valóságtól.

De természetesen minden jó, ha a vége jó, a „Játszol velünk?” - kérdésre mi más lehetne a válasz, mint? Igen, jól feleltél, látod, hogy nem a telefonod az okos, hanem Te, már repül is a cukorka… :-)

Ui.: Hűha, már ennyi az idő, szaladok, mert a Vaskakasban hamarosan kezdődik a Szerencsekrajcár!

Kunstár Mónika

A bejegyzésben szereplő képeket Szabó Béla készítette.