A fesztivál ötödik napján a Múzeumházban mutatkoztak be a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti tagozatának idén végzős ösztöndíjas növendékei. A tavalyi izgalmas előadások után már vártam a beszámolókat az elmúlt három év kutatásairól és eredményeiről.

Az MMA napon tíz növendékből négyen tudtak személyesen megjelenni, a többiek munkájáról osztályfőnökük, Szalay Tamás számolt be. A tavalyi MMA naptól kissé eltérően idén nem csak beszámolókat hallhattunk, hanem élőben vagy felvételről produkciókat is láthattunk, így azoknak is érezhettük a jelenlétét, akik nem tudtak eljönni Győrbe.

Elsőként Karsai Veronika beszélt a magyar pantomimművészet kibontakozásáról és virágkoráról az 1960-70-es években. Kutatása hiánypótló, hiszen alig található összegyűjtött anyag ebben a témában. Takács Bence a Mondj Te is egy verset elnevezésű programról beszélt, amely a költészetet, a versmondás szeretetét népszerűsíti. Előadását bejátszások és végül egy rögtönzött produkció is színesítette. Őt követte a sorban B. Török Fruzsina, drámaíró, aki a három év alatt öt különböző darab megírását tűzte ki célul. Három már produkcióként is megvalósult: a Sisi című drámát a Gödöllői Királyi Kastélyban mutatták be, erről rövid filmet is láthattunk, Az elvarázsolt Zeneakadémia és a Net-Vesztő című fiatal közönségnek írt rádiójátékai pedig szintén műsorra kerültek. Taba Benjámin a Mozdulat Hangja című programjában az iskolások kortárs táncra való művészeti nevelését tűzte ki célul, különösen olyan intézményekben, ahol nincs lehetőség táncolni és színházba járni.

Szalay Tamás kihangsúlyozta, hogy az ösztöndíjasok milyen fontos missziót teljesítenek, és röviden ismertette a jelen nem lévők programját. Balkányi Kitti Játszótér című programja a gyerekek és az ifjúság táncszínházi nevelésére összpontosít, Feledi János számos produkciót készített és mutatta be őket Magyarországon és külföldön egyaránt. Sirály című előadásából egy rövid bejátszást is meg tudtunk megtekinteni. Kornya István a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház történetét dolgozta fel, Kun Attila a kortárs tánc befogadását kutatta, Oláh Zsolt 33 hazai és határon túli színházi előadás elemzésére vállalkozott, Újhelyi Kinga pedig magyar verseket zenésített meg, amelyből szintén kaphattunk videón ízelítőt.

A program Karsai Veronika pantomim produkciójával zárult, amely egy kiállítás megnyitójára készült. A lenyűgöző előadásban különböző szobrok, valamint életük tánca jelent meg.

Kiss János, Fesztiváligazgató, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke záróbeszédében kiemelte az ösztöndíj program fontosságát, a hitet és a közösség erejét.

Ugyancsak fontos missziót szolgál a Győri Balett Ne bánts! című előadása, amelyet két alkalommal lehetett megtekinteni a Győri Balett miniFesztiválon. A beszámoló külön blogbejegyzésben itt olvasható:Démonok ölelésében - Itt vagyok a Magyar Táncfesztiválon... (blog.hu)

Este a Nagyszínpadon a Magyar Állami Népi Együttes Idesereglik, ami tovatűnt – Óda az énekes madárhoz című előadása volt látható, amely Tamási Áron műve alapján készült. A mai nyelvezetre és korra átfordított előadásban megmutatkozik, hogyan is fér meg egymás mellett a hagyományos és az új – táncban, zenében, látványban. A táncosok egy része népviseletben, a többiek mai öltözékben, farmerdzsekiben, pólóban táncolnak. A párbeszédek mai nyelven szólalnak meg, ugyanakkor például Shakespeare, Juhász Gyula vagy Petőfi Sándor sorai is elhangoznak. A díszlet szintén a mai és régi ötvözete, egy-egy tradicionális darabbal, s hátul a kivetített képekkel.

És természetesen a táncban is a hagyományos és a modern ölelkezik. Ebben a közegben bontakozik ki a megható történet, amelynek a tiszta szerelem legyőzhetetlen ereje áll a középpontjában, harcolva a rosszindulattal, a szerelemben megkeseredett fekete varjakká váló nőkkel.

Szintén az ősi és az új harmóniáját állította középpontba a Gangaray Táncszínház Agora I. című produkciója. Hámor József koreográfiája, zenéje és hat táncosnő olyan időket elevenít fel, amikor összhangban voltunk a természettel. Amikor a szertartások és a rituálék kiemelt szerepet játszottak a mindennapi életünkben, amikor a nők egymással harmóniában és nem egymás vetélytársaiként alkottak közösséget.

Szinte istennői minőség ez, amelyből időnként egy-egy táncosnő kiszakad azért, hogy azután visszataláljon az egységbe. Ahogy a tücsökciripelés, a sámánikus zene és a koreográfia ritmusa elringatott számomra felért egy meditációval.

A szabadtéri színpadon az amatőr táncoktatás egyik központja, a győri Grácia ünnepelte fennállásának 30 éves évfordulóját. A színes programban showtánc, jazz, modern és kortárs tánc koreográfiák mind helyet kaptak, bizonyítva a tánc közösségformáló erejét.

Fotók: Szabó Béla