A fesztivál negyedik napja az egyén és közösség, az önmagunkkal való kapcsolat témáját járta körbe.

A Győri Balett miniFesztiválja ma is a kicsinek szólt a Győri Balett Kippkopp és Tipptopp című előadásával, az Aranykapu koncertjével, valamint ismét volt mini WobbelYoga és minibalett, amelyekről bővebben a tegnapi blogbejegyzésben lehet olvasni Egy fesztivál vége egy másik kezdete, avagy az örök körforgások napja - Itt vagyok a Magyar Táncfesztiválon... (blog.hu)

Három alkalommal is meg lehetett tekinteni a Velekei László koreografálta Kippkopp és Tipptopp című előadást, amely Marék Veronika kedves történetén alapul. Egy kis gesztenyelány Tipptopp (Kara Zsuzsanna) kalandjait ismerhetjük meg, aki szállást és barátot keresve találkozik az erdő különböző lakóival: a sünnel, a mókussal, a békával, a pillangóval (Sebestyén Bálint).

Ám igaz barátra – a gesztenyefiú Kippkoppra – csak akkor lelhet, ha önmaga, és nem próbál meg másnak látszani. A mese Gerbert Judit hangján szólal meg, a mozdulatok és szöveg együtt segítik a gyerekeknek megérteni a tánc mesemondó erejét. Az előadás végén pedig a színpad igazi játszóházzá alakul, ahol a két kis gesztenyével labdázni is lehet.

Az Aranykapu koncert szintén játékosan tanította a gyerekeket.

A dalok segítségéve megtanulhattak 10-ig számolni, megkülönböztetni a jobb és a bal lábukat, és persze táncolni is.

Az este egészen különös módon négy olyan koreográfiát sorakoztatott fel, amely számomra ugyanazt a kérdést járta be, csak más szemszögből és másképp megfogalmazva. A kortárs táncban az az izgalmas, hogy szabad teret enged a képzeletnek. Nincs jó és rossz megközelítés, csak egyéni.

A Nagyszínpadon az első felvonásban a Székesfehérvári Balett Színház Pillangók című produkciója egy sötét poros padláson kezdődött. A pillanat a legfontosabb. - mondja egy női hang felvételről angol nyelven. Az élet pillanatok sorozata. Talán ezt éli meg egy báb, amikor látszólagos mozdulatlanságban, pillanatról pillanatra lassan változik, majd pillangóvá válik. A filozofikus és lírai hangvételt harsány váltás követi.

A Moulin Rouge-ra emlékeztető vörös díszben vörös szoknyákban frivol táncot járnak a már kifejlett pillangók, életük teljében szárnyalnak egyedül vagy párosan. A groteszk mozdulatok láttán az egyik néző megjegyezte, hogy Egerházi Attila koreográfiája Kylián Hat tánc című alkotására emlékeztette, nekem Robert De Niro vicces kánkánja is felötlött a Csillagpor című filmből.

A második felvonásban az Inversedance – Fodor Zoltán Társulata Te meg a világ cím előadása volt látható, amelyet Szabó Lőrinc azonos című verseskötete ihletett. A sötét tónusú produkcióban a szürke, önmagukba zárt, magányos emberek ugyanazt a táncot járják, ugyanazt keresik, próbálnak kapcsolódni egymáshoz, de ezek a kapcsolatok csak látszólagosak.

Néha meg-megcsillan a fény a színpadon, amitől mozdulataik elevenebbek lesznek, de aztán visszahullanak saját szürke világukba. Az előadás hangulata, a sötétség, a bezártság felidézte bennem az elmúlt két év karanténban eltöltött időszakát, amikor az igazán fontos kapcsolatok csak online voltak fenntarthatók. A díszlet ugyanakkor bunkerre is emlékeztetett, ami talán háborúra utal. A szépen megkomponált előadás borús hangulattal árasztott el, ami után jól jött a Kisfaludy teremben a Duda Éva Társulat előadása.

A duplaest koreográfiái, ahogy Duda Éva találóan jellemezte, yin és yangként kapcsolódnak egymáshoz. Az első részben látható Golden Section, amelyet Csák Beatrix alkotott és a második felvonásban látható Rónai Attila alkotása az I Shall Be Free hasonló témára épül.

Itt a kapcsolódások ténylegesen megtörténnek, a táncosok nem a szürke tömeg részei, hanem egyéniségek – mozdulatokban, karakterben és jelmezekben is. Míg az első rész egy nőies, áramló darab pasztellszínekben, addig a másodikban keményebb, harsányabb, férfiasabb mozdulatok uralkodnak, és a kapcsolatokat is jobban áthatja a versengés és a humor.

Amíg én a színházban az egyén és a közösség, az én és a világ kapcsolatát próbáltam megfejteni, addig a szabadtéren délután és este az Aforce 1 Tánc Sport Egyesület tehetséges növendékei szórakoztatták a közönséget.

Fotók: Szabó Béla