Kedd délután, meleg szellő lengedez, a Richter terem irányából a színház fele sétálok és fel-fel villannak előttem Réti Anna mozdulatai egy sóskaramellás  fagyigombóc ínycsiklandó kíséretében. Útközben találkoztunk Bíró Árpád kollegámmal, aztán mindketten tudtuk, hogy nehéz pillanat fog következni- tekintve a fesztivál kedd délutáni programösszeállítását-  hiszen nem szeretnénk semmiről lemaradni, viszont mi húztuk a rövidebbet sors kontra Bíró Árpád-Tőkés Imola meccsen.

Volt szerencsém a Madách Színház Táncegyüttesének  Shakespeare Ahogy nekünk tetszik című előadását, táncfantáziáját megtekinteni. Nagy meglepetés volt számomra a tánckar fiatalos lendülete és határokat nem ismerő sokszínűsége.

 Egy estében három Shakespeare-dráma eszenciát láthattunk, melyek önmagukban is nagyon különlegesek, viszont ebben a hármas felállításban páratlan élményt nyújtanak.  Nemcsak ígéret,  valóban Shakespeare-dráma eszencia.

 A Molnár Ferenc által koreografál Szentivánéji álom , majd a Velekei László által megálmodott Rómeó és Júlia, végül pedig a Tihanyi Ákos  Kiss me Kate koreográfiája a tánckar különböző erényeit hozza felszínre. A három különálló kiselőadás együttesen nemcsak közel hozza a nézőhöz, de meg is érinti azt a fiatalos lendülete, az őszinte megélt érzések és a gyönyörű koreográfiák által. Shakespeare örökérvényű igazságai mindvégig ott cikáztak a levegőben.

Tőkés Imola