Jól indult a második nap a Háromszék Táncegyüttes Világhírű Redever című produkciójával a Gyermek Táncfesztiválon. És hogy ki is Redever? És miért világhírű? Mert ő egy kiváló, kétjobblábas focista Gyuri király országában. 

A zenés-táncos népmese, modern elemekkel vegyítve, az első perctől kezdve vidám és érdekes. Gyuri királynak például nem három, hanem négy lánya van, akiket mind férjhez akar adni. A klasszikus meséket követve a kérőknek három próbát kell kiállniuk, de ez sem a hétfejű sárkány legyőzéséről szól, hanem a női szíveket inkább megdobogtató tánc-és zenetudásról. A kérők pedig nem királyfik, hanem például labdarúgók, mint a híres Redever, akit a palotában elhelyezett tévében többször is lehet látni. Mi nézők pedig – Gyuri király országának aktív polgáraiként – szintén labdába rúghatunk: szavazhatunk, énekelhetünk, vagy részt vehetünk a varázslatokban. És nemcsak a történet vége lett kerek. Azon a napon megismerni a kiváló Redevert, amikor legyőztük az angolokat 4-0-ra, véletlenszerű, de kiváló időzítés volt. :)

A Múzeumházban is pezsgő volt az élet a Művészet/Elmélet című konferencián.

Az egész napos program, izgalmas előadásokkal és beszélgetésekkel az alábbi négy témára épült: Művészet-elmélet-tudomány-felsőoktatás; A művészetek egymásmelletiségéről; A táncról; Kultúra-média-élmény(szerűség). Újat tanulni mindig izgalmas, inspirációt meríteni fontos, a párbeszédek pedig nélkülözhetetlenek mind a művészetben mind az oktatásban, és ez az esemény erre bőven adott lehetőséget.

Este a Nagyszínpadon két együttes, a Frenák Pál Társulat valamint a Budapest Táncszínház előadása kapott helyet. A Frenák Pál Társulat Secret_Off Man előadása az emberi lét titkát kutatta, a Frenák Pál védjegyévé vált mozgásvilággal, a védtelenség, kiszolgáltatottság, a kitörés vágyának megmutatásával.

A darab első látásra klipszerű jelenetek sorozatának tűnik, de fokozatosan a különböző karakterek (esetenként nem is emberi lények) egyedi története rajzolódik ki, meglepő fordulatokkal és gyakran groteszk humorral.

A Budapest Táncszínház Viszlát a levegőben! című előadása jól illet az estbe. Sághy Alexandra koreográfiája számomra arról szólt, hogyan próbálunk kiemelkedni a tömegből, hogyan szeretnénk nyomot hagyni a világban – erre utalt a kivetített gyűrűző hatás – hogyan bontogatjuk a szárnyainkat, vajon képesek vagyunk-e, és biztonságos-e szárnyalni.

A mozdulatok is ezt tükrözték: a nehéz, földhözragadt, visszahúzó mozdulatoktól fokozatosan jutunk el a hömpölygő, lebegő minőségig, ahonnan nincs visszaút. Aki valaha szárnyalt életében, az már nem ugyanúgy jár a földön.

A groteszk világ később a Kisfaludy terembe költözött, ahol a Bozsik Yvette Társulat Bohóc kerestetik című előadása volt látható. Két mellőzött bohóc – Bozsik Yvette és Vati Tamás – érkezik egy nagyon különös állásinterjúra, de rögtön látszik, hogy nem illenek oda.

A két kiváló főszereplőnek és az előadásnak köszönhetően jobban megérhetjük a bohóclét titkát: próbálnak örömet, nevetést és színt becsempészni az emberek életébe, de ellenállásba ütköznek, ezért még jobban próbálkoznak, egyre elkeseredettebben. Nem tudnak beilleszkedni a szürke, színtelen (a színpadon ez szó szerint értendő) valóságba. Én pedig - akárcsak kisgyerekként a cirkuszban– szomorúan mosolygok, és drukkolok, hogy a bohócok soha ne adják fel.

A szabadtéri színpadon a néptáncé volt a főszerep. Fellépett a Lippentő Táncegyüttes, a Regös Táncműhely, a Rába, a Kiscserók és a Rábca Táncegyüttesek.

Mondanám, hogy a nap az előadást követő táncházzal zárult, de ez nem lenne teljesen igaz.

A táncház után ugyanis a színház előtti kubai bárban tovább folytatódott a tánc, természetesen latin zenére.