Egy fesztivál előadásainak sűrű áramlatában gyakran megfeledkezünk adott műfaj(ok)ról, műnem(ek)ről elmélkedni. Gondolatainkat az előadások foglalják le, beszélgetéseinket a tetszik-nem tetszik szembenállások határozzák meg, és csak olyankor irányítjuk figyelmünket – jelen esetben – a táncról alkotott diskurzusokra, amikor egy-egy előadás a mozdulatművészet határait feszegeti.

A XIV. Magyar Táncfesztivál negyedik napján végre sor került a Magyar Táncművészek Szövetsége szimpóziumára is. Végre, mondom, mert úgy gondolom, a fesztiválok kitűnő fórumot teremtenek arra, hogy adott művészeti ágak aktuális látleletét szolgáltassák. És végre, mondom, mert Szalay Tamás plenárisa, illetve Lőrinc Katalin könyvbemutatója igazán jól kiegészítették az előadásprogramot.

Szalay Tamás, felvezetőjében az idén hetvenéves Magyar Táncművészet Szövetsége tervezett jubileumi ünnepségének főbb irányvonalait ismertette. Elmondta, a Magyar Táncművészet Szövetsége utóbbi húsz-harminc éve jól dokumentált, azonban kezdetei a homályba vésznek. Szót ejtett arról a kutatói munkáról, amely megelőzte a novemberi jubileum kapcsán kiadandó hiánypótló tanulmányt, és amelynek során a szövetség történetét különböző gyűjtemények idevonatkozó forrásaiból kellett összeillesszék a megbízott szerkesztők, kutatók. Szalay a készülő munkából részleteket olvasott fel, azt alátámasztandó, hogy a szövetség óriási szerepet játszott a különböző táncművészeti műfajok elismertetésében.

A táncművészet hazai írásbeliségének kérdése úgy tűnik, központi felvetése volt a csütörtöki szimpóziumnak, hiszen Lőrinc Katalin most megjelenő kötete is a műfajról való elméleti gondolkodást ösztönzi. A test mint szöveg valójában szintézismű, amely a táncteoretikusok korábbi megállapításaira alapozva próbál meg saját érvelést felállítani arról, hogy mi befolyásolja a különböző gesztusrendszerek olvashatóságát, dekódolását. A mozdulatok szövegként való olvashatóságával kapcsolatosan megfogalmazott elméleti keret hitelességét az adja, hogy a szerző maga sokféle műfaj ismerője és művelője egyaránt, tehát feltételezéseit a gyakorlat felől is érthetővé, megragadhatóvá teszi. Lőrinc Katalin tanulmánya értékes kézikönyv tehát mind a gyakorlati, mind az elméleti szakemberek számára.

Biró Árpád Levente