Tükrök, válaszutak, belső utazás, menny és pokol volt a visszatérő motívum a Magyar Táncfesztivál első napján.

A Nemzeti Táncszínház Tükörben című előadásával kezdődött el a 7. Gyermek Táncfesztivál. Ahogy cipőnket hátrahagyva beléptünk a balett-terembe, szinte rögtön magába szippantott az a zárt világ, amelyben a balettnövendékek élnek a maguk belső harcaival, a kemény munkával, amit kiskoruk óta nap mint nap végeznek.

A középiskolások művészeti nevelését megcélzó produkció középpontjában egy balettnövendék áll, akinek lehetősége adódik szembenézni önmagával, válaszút elé kerül, hogy folytassa-e a táncot, vagy induljon el más irányba? Feladja azt a világot, amelyet annyira jól ismer? Vagy maradjon a látszólagos biztonságban? Mi számít bátorságnak vagy gyávaságnak? Az előadás vége nyitott kérdés marad, amelyet a produkciót követő kreatív foglalkozáson a diákoknak volt lehetősége megválaszolni, ahogyan azt is, hogy a tükör kinek mit jelent.

A Gyermek Táncfesztivál délután folytatódott a Kisfaludy teremben Góbi Rita és a Bábszíntér közös produkciójával. Kivel nem fordult még elő, hogy későn ébredve, félálomban iskolába vagy munkába rohanva az egész ruhatára összeesküszik ellene?

Ez az ötlet szolgált a Hacukaland című előadás alapjául. A Góbi Rita által eltáncolt és eljátszott mókás figurának valahogy nem sikerült rendben felöltözni (bevallom, kávé nélkül nekem se menne!): a szoknya azt csinál, amit akar, a kardigánnak mintha rossz helyen lenne az ujja, a nadrág szára sem stimmel, és a cipők sem engedelmeskednek. És ha ez még nem lenne elég, a ruhadarabok életre is kelnek, nem kis meglepetést okozva tulajdonosának, és a közönségnek.

Mindeközben a Múzeumházban megnyílt a Hogyan érkezett a balett Magyarországra? című kiállítás, amelyet szimpózium követett.

Az előadók – Vojtek Miklós, Jaquemet Thierry, Dóka Krisztina, Gara Márk és Major Rita – sok érdekességet tártak fel a magyar balett történetéről, de nem csak kutatási eredményeiket osztották meg velünk, hanem a kutatásban rejlő meglepetéseket és csodákat is.

Este fél 7-kor Kiss János, fesztiváligazgató nyitotta meg a 12 év-12 kép című kiállítást, ezzel emlékezve Markó Ivánra, és a Győri Balett vele töltött első 12 évére. A négy fotós, Bánkúti András, Laposa Tibor, Benkő Imre és Schuch József fekete-fehér képei a szenvedélyről, az összetartozásról, nehézségekről, alkotásról egyaránt mesélnek.  

A Nagyszínpadon ezt követően hivatalosan is megnyílt a XVII. Magyar Táncfesztivál. Az ünnepélyes megnyitón, Dr. Pergel Elza, Győr alpolgármestere ajánlotta mindenkinek azt a gyönyörű, sokszínű csodát, amit a Táncfesztiválon lehet látni.

Mihályi Gábor, a Magyar Táncművészek Szövetségének elnöke ugyancsak a tánc misztikus varázsáról beszélt, amely elgondolkodtat és magasba repít – különösen az elmúlt két év után. Kiss János, fesztiváligazgató pedig azt hangsúlyozta, hogy a fesztivál a tánc szeretetéről szól.

A Müpa, a Győri Balett, Hrutka Róbert és Jamie Winchester One Way To Heaven című közös produkciójával folytatódott az ünneplés. Velekei László koreográfiájának középpontjában egy férfi (Luigi Iannone) útkeresése áll különböző nőkkel (Marjai Lili Anna, Matuza Adrienn, Tatiana Shipilova) való találkozásának tükrében. Láthatjuk őt mennyei boldogságban, ahogy minden körülmények ellenére, annyi ember között megtalálja azt a nőt, akit mindig is keresett. Láthatjuk a veszteség poklában, összetörve, ösztönös vágyainak engedelmeskedve, magányosan, reménykedve. A darab találkozások és elválások tánca, érzelmes utazás, amelyen mindannyian járunk.

A One Way To Heaven, külön-külön koncertként és táncelőadásként is megállná a helyét. Együtt viszont hihetetlen energia bomba, amely ténylegesen magasba repítette a győri közönséget.

Ezek után azt gondolná az ember, hogy ezt már nem lehet fokozni…de lehet! A színház előtti szabadtéri színpadon ugyanis a PASO adott fergeteges koncertet.

Ahogy elnéztem a boldogan táncoló embereket, eszembe jutottak a One Way To Heaven díszletében felfüggesztett ajtók, amelyek számomra azt sugallják, hogy a mennybe nem csak egy út vezet. A fesztivál első napján ez be is bizonyosodott.

Külön köszönet a támogatóknak, akik mind hozzájárultak a Táncfesztivál varázsához.

Fotók: Szabó Béla