Idén nem szabadtéri színpad és koktélbár fogadta az érkezőket, hanem stílusos entrée, hárfa muzsika és jó hangulat várta a táncszerető közönséget és a szakma képviselőit a 15. Magyar Táncfesztivál ünnepélyes nyitójának napján. Köszöntőkkel, kerek évszámokkal, kiállítás megnyitóval és rengeteg buborékkal indult a

15. Magyar Táncfesztivál.

A színház Csillárszintjén Mihályi Gábor egyből két kiállítást is megnyitott. Mihályi Gábor, a Magyar Táncművészek Szövetségének elnöke beszédében kiemelte, hogy a táncoló test szépségét megragadó alkotások különlegessége abban áll, hogy a tánc varázsát képesek visszaadni. A 70 éves Magyar Táncművészek Szövetségének rendkívüli fotókiállítása a szövetséget alkotó negyven társulatot mutatja be egy-egy kép erejéig, Lakatos János Mozgó célpont című anyaga pedig a tánc illanó varázsát hivatott bemutatni. A képeket egészen vasárnapig minden nap megnézhetitek!

40/15/5/70 és 60!

Félreértés ne essék: nem a lottó számokkal vagy egy matek feladattal kezdem a hétfői nap összefoglalóját, mindössze a nyitó beszédekben elhangzott kerek évszámokra hívom fel a figyelmeteket! Művészet és számok? Úgy tűnik, igen! Az idei ünnepi tánchetet igencsak meghatározza a számmisztika, ahogy erre Kiss János fesztiváligazgató is rámutatott, hiszen a kerek évfordulók sorát saját, hamarosan esedékes –szintén kerek- születésnapjával is kiegészítette. A közönség vette a lapot és hatalmas tapssal köszöntötte a Győri Balett igazgatóját!

A táncművészet doyenjei, Mihályi Gábor és Kiss János, valamint Győr polgármestere, Borkai Zsolt egymásnak adták a szót és megnyitották a fesztivált.

NAGYSZÍNPAD 

A 15. Magyar Táncfesztivál ünnepélyes megnyitója az ünnepi gálák nagy könyve szerint indult tehát: köszöntőkkel. A protokoll körök után összezárult a függöny és mikor újra kinyílt, elszédültünk, két részben…

 .........................................................................................................................................................................................................

Az est első előadásának a játékosság a kulcsszava, hiszen püspöklila dresszbe öltözött fiúk és fűzöld tütüs balerinák a zene sodró ritmusára mutatták be, a díszlet nélküli térben a klasszikus balett elemeiből építkező dinamikus koreográfiát. A sillabusz szerint a Magyar Nemzeti Balett kortárs táncművészet felé mutató táncetűdje William Forsythe amerikai balett művész és koreográfus alkotása, amely a klasszikus technikát felhasználva mutat rá az emberi test határaira, végsőkig feszítve a húrt kortárs és klasszikus, sport és művészet között. És tényleg: a balerinák zöld, lapított tütüre emlékeztető szoknyája is a klasszikus és a modern egyidejű jelenlétét hivatott hangsúlyozni, a jelmezek színéből kiindulva ezen határátlépések lehettek a koreográfusi koncepció vezérelvei. A Schubert 9. szimfóniájának zárótételére készült koreográfiában táncoló három női és két férfi táncos meggyőzően érvelt a cím, A tökéletesség szédítő ereje vállalása mellett. Valóban tökéletesnek tűntek és a közönség valóban beleszédült, hiszen a 11 perces cselekmény nélküli koreográfiát vastapssal hálálta meg.

Az est második részében a házigazda Győri Balett Beethoven VII. szimfóniájára készült Passage című előadásának győri bemutatóját láthattuk (februárban már bemutatták az előadást Budapesten, a Nemzeti Táncszínház első premierjeként).

A színpadi teret egy rúd tetejére applikált fehér esernyőből álló világítótest határozta meg, amely azonnal vad asszociációkra készteti a nézőt, erre van is idő, hiszen az együttes tagjai egyesével foglalják el helyüket a színpadon a közönségnek háttal és egyenként/egyénként simulnak bele a katatón mozgású tömegbe. A címet is értelmezve egy röpke pillanatra Kerouac juthat eszünkbe...

A nézőt érő következő meglepetés az, amikor megpillantja a táncosok arcát uniformizáló groteszk vörös-fekete száj-maszkokat, amik kicsit Joker arcára emlkeztetnek. Seb? Stigma? Kényszeredett mosoly? 

 A Passage szimfonikus balett, középpontjában egy lány áll, aki egy olyan védtelen alakot testesít meg, aki az őt körülvevő maszkulin, erőszakos, durva világ hatására- túlélési ösztöneitől hajtva- maga is erőszakossá, elnyomóvá válik, a rá ható társadalom maszkulin energiáinak hatására megerősödik, egyre dominánsabb személlyé válik, így a koreográfiában  a feminintől az egyre férfiasabb energiák felé való átmenet mozgásos leképeződését láthattuk.

A mű elején egymásba olvadó testek (férfi-női) egysége felborul, az egyénben rejlő duális energiák hangsúlya megváltozik a főszereplőben, a nőiség háttérbe szorul, az alkotás végén a lány helyett egy fiút látunk, ami a főszereplő lakozó arányok eltolódására mutat rá.

A produkció valódi győri Gesamtkunstwerk- a szó wagneri értelmében, hiszen az élő muzsika (Győri Filharmonikus Zenekar- Berkes Kálmán vezényletével) ebben az esetben nem aláfestés, hanem a tánc és a zene kifejezőeszközei egymást erősítve erősítenek rá a művészi közlésre, együttesen rámutatva azokra az érzésekre és gondolatokra, amelyeket a koreográfia előtérbe állít.

A közönség hatalmas ovációval fogadta a a győri kedvenceket és az előadást, amely a darab győri bemutatója is volt egyúttal, így a táncművészek mellett az alkotók is örülhettek a tapsnak a színpadon.

KISFALUDY TEREM

21.30-kor kezdődött a Háromszék Táncegyüttes Vágják az erdei utat… című teltházas előadása. A folklórelőadás (a bemutató 2018-ban volt) az első világháború lezárásának száz éves évforulójára készült. Ivácson László alkotása a világháborúra való keserédes emlékezés, amely az első világégéshez kapcsolódó emberi történeteket villantotta fel: besorozás előtti búcsúztatások, a katonaságban megélt férfimulatozások tánc- és zenei anyaga, valamint a háború után hazatérő katona, a fiát elveszítő édesanya, a férjét elveszítő feleség sirató énekei mind bemutatásra kerültek a késő esti előadáson, elnyerve a publikum tetszését.