Mesét olvasni jó. Mesét eljátszani még jobb! A Tünet Együttes Kucok – játssz velünk mesét! című produkciója éppen erre adott lehetőséget a Gyermek Táncfesztivál második napján.

Az Apátúr-Ház belső udvara játszóházzá vált tegnap délután, kétszer is. 15 órakor egy zártkörű előadás keretében a sérült gyerekek fejlesztését segítő győrújbaráti „Egy a világunk” Alapítvány számára, 17 órakor pedig a nagyközönség számára.

Kucokfalvára nem is olyan nehéz eljutni: csak bele kell kapaszkodnunk a mesélő szoknyájába, és máris ott termünk. A falu lakói között van robot, rongybaba, hétalvó óriás és sok más érdekes karakter. És mint olyan sok mesében, itt is a főhősöknek – ez esetben a gyerekeknek – útra kell kelniük, hogy megkeressék az elveszett királykisasszonyt. Az előadók maguk változnak át hol barlanggá, amelyen keresztül kell kúszni a gyerekeknek, vagy éppen sziklává, amit meg kell mászni ahhoz, hogy elérjék céljukat. A közös játék, éneklés, tánc vagy éppen párnadobálás szintén része a nagy kalandnak, amelynek végén természetesen a királykisasszony is megkerül. Élvezet volt nézni, ahogy a gyerekek együtt haladnak a mesével, ahogy játszanak – és bevallom, én sem tudtam megállni, hogy titokban be ne lessek Kucokfalva kényelmes kuckójába.

Az esti közönségtalálkozóval egybekötött vetítésen a fennállásának 60. évfordulóját ünneplő Pécsi Balett kapott helyet. Kiss János köszöntötte a 60 éves társulatot és művészeti vezetőjét Vincze Balázst, valamint a távolból kívánt jó egészséget Uhrik Dórának, az együttes ügyvezetőjének, egyik alapító tagjának, aki sajnos betegség miatt nem lehetett velünk Győrben. A jubileum megünneplése kapcsán Vincze Balázs elmondta, hogy nem szerette volna online ünnepelni a 60 éves évfordulót, és bízik abban, hogy szeptemberben a Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozón élőben, közönség előtt sor kerülhet rá. Az elmúlt évtizedekben szinte hagyománnyá vált, hogy a kerek évfordulók alkalmával felújítják Eck Imre Az iszonyat balladája című koreográfiáját, azt az emblematikus darabot, amellyel a Pécsi Balett berobbant a táncéletbe. Idén azonban Vincze Balázs Szokolay Sándor zenéjét megtartva új koreográfiát tervez. Így a produkció egyszerre foglalja magába a múltat, a Pécsi Balett hagyományait és a jelenkort. A jó hangulatú beszélgetésen szóba került az egészséges rivalizálás a Pécsi és Győri Balett között, és a szakmai összefogás fontossága is.

Kiss János, Vincze Balázs és Mohácsi Szilvia

Ezt követően a Rómeó és Júlia című balettet lehetett megtekinteni, amely, mint kiderült, régóta szerepelt Vincze Balázs bakancslistáján. Az előadás nagy lépésekben követi Shakespeare történetét, bizonyos jelenetekben szinte szóról-szóra lekövethető a dráma, máshol pedig inkább a szavak és tettek mögött meghúzódó feszültség, vagy éppen a sors testesül meg. A zenében is ennek megfelelően Gounod operájának részletei és Riederauer Richárd kompozíciója váltják egymást. A minimális díszletelemek és kellékek között még inkább felerősödnek az érzelmek, nagyobb hangsúlyt kapnak a mozdulatok, ami még a kivetítőn keresztül is eljutott a nézőkhöz. Sok Rómeó és Júlia feldolgozást láttam, ezért pontosan tudom, amikor szinte el is felejtem a végkifejletet, mert annyira drukkolok a szerelmeseknek, akkor sikerült magával ragadnia az előadásnak. És én tegnap is bíztam a happy endben…

Holnap este egy újabb szerelmi történettel folytatódik a fesztivál. A Győri Balett Lajkó Félix zenéjére alkotott GisL című előadása a Széchenyi téren felállított színpadon látható.