Szerdán kezdődött a Győri Balett miniFesztivál, amelyre a társulat már reggel 9-től várta az érdeklődőket a Győri Balett Stúdióban. Elsőként Engelbrecht Patrik tartott mini WobbelYoga foglalkozást, amely játékos módon nemcsak a gyerekek izmait, egyensúlyérzékét, hanem a fantáziájukat is fejlesztette. 

A Wobbel deszkán egyensúlyozva repülővé, pillangóvá, sőt királlyá vagy királynővé lehet válni, a deszkát megfordítva pedig hidakon sétálhattak át a kicsik. 

Majd ugyanilyen játékos minibalett órát tartott Szalai Judit. A gyerekek itt is képzeletbeli koronát kaptak a fejükre, hogy a tartásuk szebb legyen, hangyák szaladhattak el lábaik alatt és cicakarmot is varázsolhattak a lábfejükből.

Bevallom, nehéz volt kívülről nézni ezeket a foglalkozásokat. Én is szerettem volna sellőport kapni a lábamra. Kedves Győri Balett! Lehetne jövőre ilyen játékos, kreatív órákat tartani felnőtteknek is? Szerintem nem én lennék az egyetlen résztvevő.

Délelőtt 10 órakor a Bozsik Yvette Társulat Négy évszak című előadásával fejeződött be a 7. Gyermek Táncfesztivál. A Teletabik sorozathoz hasonlóan – bizonyos figurák még emlékeztettek is rájuk – itt is a színek, a formák, az egyszerű és vicces mozdulatok dominálnak, hanghatásokban és zenében pedig hallható gyerekhang, kacagás, gügyögés, ami még inkább bevonja a piciket.

Egy kislány (Fülöp Tímea) és színes barátai (Hasznos Dóra és Gombai Szabolcs) kalandjai kelnek életre: tavasszal nagy párnás virágokkal, nyáron előkerül a strandlabda, egy katicabogár, majd egy kacsa kerekedik táncra, az esős ősszel főszerephez jut a gumicsizma és esernyő, és előbukkan egy medve majd egy gomba is, télen pedig hógolyó csatát vív a hóember és a nyuszi. Az előttem lévő sorban két karon ülő baba nézte végig az előadást csendben. Csak egyszer sírt fel az egyik, amikor a színpadon elkezdett esni az eső. De ez felnőttként is teljesen érthető.

A Győri Balett miniFesztiválon háromszor is látható volt a Győri Balett Maszkabál című előadása, amelyről itt lehet olvasni egy tavalyi bejegyzésben. Maszkabál és maszk nélküli őszinteség - Itt vagyok a Magyar Táncfesztiválon... (blog.hu)

Makovecz Imre emlékére készült a Duna Művészegyüttes Héttorony című produkciója, amelyet este a Nagyszínpadon lehetett megtekinteni.  

Makovecz Imre meseszerű, a természettel összhangban lévő formái, motívumai természetesen megjelennek a színpadon. Ám az előadás mégiscsak több, mint puszta emlékezés. Az előadás maga az élet: annak körforgása és kettőssége. Kezdet és vég, nappal és éjszaka, férfi és nő, börtön és szabadság, magány és közösség – párhuzamban az építész eleven házával, amelyben jelen van a tér-idő folyamatossága, és amely össze akarja kötni az eget és a földet.

A szenvedélyes produkció zenéje, Novák Péter, az Etnofon és a Göncöl zenekar előadásában, a hagyományokból merítkezik, mégis nagyon mai, helyenként tangóval vagy rockzenével ötvözve. A táncok ennek megfelelően szintén a hagyományos és kortárs mozdulatok váltakozása, az ellentétes pólusok körforgása, amelyet több koreográfus; Appelshoffer János, Fitos Dezső, Foltin Jolán, Horváth Zsófia, Juhász Zsolt, Kocsis Enikő és Mihályi Gábor neve fémjelez.

Ezek után az illúziók világába invitált a Feledi Project Don Quijote című produkciója a Kisfaludy teremben.

Az előadás Minkus zenéjével indul, de illúzió lenne azt gondolni, hogy az előadásnak szoros köze lenne a klasszikus balettelőadáshoz, vagy éppen Cervantes regényéhez. Mintha döntőbizottság lennénk egy meghallgatáson, ahol Don Quijote szerepére hárman is jelentkeznek: Csuzi Márton, Keresztes Patrik és Takács László.

Mitől lesz valaki Don Quijote? Attól, hogy elég hosszúak a lábai? Vagy mert szélmalom volt a jele az óvodában? Esetleg azért, mert a Neoton Família azonos című dala volt a kedvence? Vagy mert beszél valamennyit spanyolul?

A darabban a stand-up comedy és a tánc, az illúzió és a valóság váltja egymást – kivéve Don Quijote számára, aki a valósággal nem tud és nem is akar szembenézni. Az előadás végét szándékosan nem lövöm le. 

A fesztivál harmadik napján a szabadtéren a Háromszék Táncegyüttes vitte el a közönséget a Táncsétányra, amely a harmincéves társulat múltját, jelenét, tapasztalatait és élményeit mutatta be több előadás koreográfiáit felsorakoztatva.

Az előadás után táncház következett, amely a mai nap témájához tökéletesen illeszkedve körtáncokkal fejeződött be…

Fotók: Szabó Béla