Győrben ezen a héten (is) jó gyereknek lenni! :) Idén második alkalommal rendezik meg a Gyermek Táncfesztivált, melynek változatos és vidám programjai várják a kicsiket, nagyokat, sőt bátran állíthatom, hogy a „legnagyobbakat” is.

Június 21-én, délután a Vaskakas Művészeti Központ előterét a zenés kapunyitás után ellepik a vidáman zsibongó gyerekek és szüleik. A hangulat fergeteges, a Zeneiskola növendékei vidám zenékkel szórakoztatják az ide látogatókat.

A nézőtér lassan elcsendesül, nagy az izgalom, hamarosan kezdetét veszi az első előadás. A II. Gyermek Táncfesztivál programjait Velekei László, a Győri Balett művészeti vezetője nyitotta meg.

A Győri Balett Szegény Dzsoni és Árnika című táncjátéka nyitja a rendezvénysorozatot, amelyet Lázár Ervin azonos című meseregénye nyomán Lakatos János, koreográfus álmodott színpadra.

Véleményem szerint a táncosok hőn áhított álomszerepei közé a Hattyúk tava hercege után felvehetnénk a listára Szegény Dzsonit is! Kedves, vidám, csibész karakter, akibe hipp-hopp szerelmesek lesznek a nézőtéren ülő copfos kislányok. A mondanivaló természetesen, ahogy az a mesékben lenni szokott, nem reked meg a gyerekek szintjén.

Lakatos János koreográfiájában a balett, a modern és jazz tánc technikák kellemes és ízléses fúzióját láthatjuk. Minden fellelhető benne, ami a karakterek ábrázolását segíti, és a mondanivalót a leginkább érzékeltetni tudja. A színpadi háttérre vetítenek, összhangban a táncosok munkájával, kapcsolódnak egymáshoz, mintha a mesekönyvben lapoznánk egyet-egyet, miközben a narrátor hangját hallgatjuk.

Amikor a Százarcú Boszorka kacsává változtatja Árnikát, felmerül a kérdés, hogy a szeretet, ha Szegény Dzsoni nagyon akarja, meg tudja-e törni a gonosz varázslatot. És láss csodát, Árnikából újra ember lesz, és ez nem kacsa! Az állandó humorforrásban az egyetlen pici bibi, hogy most meg Dzsoni változott kacsává. Így „kacsáznak” a színpadon (másképpen csak akkor, ha a koreográfia úgy kívánja), küzdenek a varázslattal, az eléjük táruló akadályokkal és vándorolnak a Hétfejű Tündérhez, aki majd reményei(n)k szerint (mert ugye, mi is szurkolunk nekik) segít rajtuk.

Tele van kreatív, figyelemfelkeltő és –megtartó motívumokkal. Ilyen például, ahogy az idő múlását villódzó fényekkel és gyorsított felvételnek tűnő mozgással érzékeltetik; vagy amikor a plüss focilabdákat a lábfejükre rögzítik, és azzal táncolják a kapuba a gólokat. Mert Szegény Dzsoni mindenkiben a jót látja, így azon sem lepődhetünk meg, hogy az erdei banditákat aranycsapattá menedzseli.

És ha már az aranynál tartunk, a gyerekek szavazhatnak idén is, hogy arany babot vagy fekete babot adnak az előadásokra, és a legtöbb arany babot bezsebelő előadás elviheti a Fesztivál Arany bab díját. Természetesen én arany babot adok a „kacsázásra”.

Hogyan kell a gyerekközönséget vastapsra tanítani? Egészen egyszerű a válasz: Ilyen előadásokkal! A darab vicces, vagány, ízléses, meseszerű, a gyerekeknek jó példát mutat, a felnőtteknek pedig egy könnyed nyári délutánon egy évben egyszer biztosan receptre írnám… És ez nem kacsa… ;)

Mint ahogyan az sem, hogy az előadás után a gyereksereg a II. János Pál tér felé vette útját, ahol az Alma Együttes koncertjén tombolhatott tovább a fiatalság. Vígan énekeltek, táncoltak, és addig tartott a mulatság, amíg a lábuk el nem fáradt, aki nem hiszi, járjon utána…

Kunstár Mónika

A bejegyzésben szereplő fotókat Szabó Béla készítette.