Június 25-én, szombaton az Aranybab díj átadásával a végéhez érkezett a II. Gyermek Táncfesztivál Győrben. A díjat a Pécsi Balett Kisherceg című előadása kapta fej-fej melletti küzdelemben. A Győri Balett Szegény Dzsoni és Árnika című produkcióját illetően sajnos egy „fekete bab került a gépezetbe”. Megjegyzem, finom humorérzékkel kapták, mert az előadást a szavazó gyerkőc túl rövidnek találta, még nézte volna tovább; ha így vesszük, ugye mindenki számára érthető a döntése.

A Pécsi Balett A kis herceg című előadása egy táncmese Antoine de Saint-Exupéry regénye nyomán. Parádés szereposztással a Kis hercegen, a pilótán, a rózsán, a rókán és a kígyón kívül olyan neves személyiségek működnek közre benne, mint Passé gróf és grófné, Sasszé herceg és hercegné, hogy az Entrelasse dinasztiát már ne is említsük… A szombat esti lázra emlékeztető jelenetben a hiú király, Elvis és Travolta személyiségjegyeiből összegyúrt, balettos eleganciával felvértezett karakterét adja. Az emberek pénzéhes, szenvedély-sóvár világát alkoholos üvegekkel és az üzletemberek love-lóvé üzenetével mutatják be, talán kicsit túlságosan erősen is.

Kedvenc kis közjátékom, epizódom, amikor a róka először repül velük, leszállás után rosszul van, hevesen zilál, csak remélni tudom, hogy nem fog rókázni… (Én kérek elnézést.)

A meseszerű, űrbéli látványvilágot a földgömbön és egyéb díszleten kívül a háttérben, a horizont feletti részre való vetítéssel is színesítik. A szöveghasználatot kevésnek éreztem a feldolgozás jelleghez, a történetet el lehet tánccal mesélni, de a mélyebb tartalmat, a műben megfogalmazott Lényeget a puszta eltáncolás kevéssé adja vissza. Az a hozzáadott érték, amit a jól elhelyezett félmondatokkal lehetett volna sugallni, nekem hiányzott. Volt szöveg, csak többet igényeltem volna belőle. Hogy ne a táncosnak kelljen beszélni, felvételről bevágva is tökéletes lett volna. Elégnek érzem viszont az előadást kedvcsinálónak, hogy aki még nem olvasta ezt a világirodalmi klasszikust, az vegye kezébe a könyvet.

A gyermek táncfesztivál programjában voltak telitalálatként életkorhoz passzoló darabok, mint például Góbi Rita Pici bonbon című előadása, ami a legkisebbeket, a 2-5 éves korosztályt célozza meg. A produkció egésze alatt a tánc, a mozdulatok, a gesztusok és a mimika nyelvén kommunikál a gyerekekkel; a végén pedig egy közös táncolással teszi interaktívvá a programot. Öröm hallgatni a picik reakióit: „Fojog a doboz!” „Ott a lába!”

A Tünet Együttes Az éjszaka csodái című előadással érkezett a fesztiválra, ami ugyan 12 éves kortól ajánlott, véleményem szerint azonban nem gyerekeknek kikiáltott előadás kellene, hogy legyen. Weöres Sándor versének címét címadóként felhasználni, és inspirációnak kikiáltani erős túlzás. Utóbbit még értem, de a címadással emiatt nem tudok kibékülni.

Oda nem illő képeket, motívumokat használnak az animációban pl. a természetellenes és buta pozíciók sorába összehajtogatott elefántot; és ugyanilyen „mit kezdjek vele” élmény a hiányos öltözetű (félmeztelen, szuszpenzoros, vörös, nyitott szoknyaanyagba öltözött) férfi táncos, akinek "18-as áthallásos", kortárs táncmozdulatait nézni egy gyerekelőadásban ellentmondásos. Így a kevésbé kedves részek számomra meglehetősen vegyes élménnyé formálták ezt az előadást.

A II. Gyermek Táncfesztivál programjai összességében sikeresen és kiváló hangulatban zajlottak. Élvezetes, szórakoztató és értéket képviselő eladásokat láthattunk. Ha szavaznom kellene, zárásként magára a fesztiválra, természetesen aranybabot adnék.

Ui.: És egy rögtönzött Usz-Musz-Aranybabusz varázsigével átváltoztatnám a kupacban azt az egy fekete babot, hogy Szegény Dzsoni és Árnika se szomorkodjon.

Kunstár Mónika