A Háromszék Táncegyüttes gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt hozott valami szépet és finomat a tarisznyájában. A Szerencsekrajcár című darabjukat a Vaskakas Művészeti Központban láthattam tegnap délután, az Erdély-Menyegző című előadás pedig a színház Kisfaludy termében került bemutatásra csütörtök este.

Egy délutánra a gyerekek szemében Benedek Elek lekörözte Walt Disney-t! Ezt feltétlenül meg kell köszönnöm a Háromszék Táncegyüttesnek! Kicsit régi, kicsit új, kedves és tanulságos cselekményes táncjátékot láthattam. Kellemes zene, kivetített hintaló, ráhangolódással, majd rövid helyzetképpel indítanak. Virtuális játék imitálás, meglepő, de megjelenik egy fajáték is, indulhat az időutazás.

Hogy a fiúk derék legények, és a mesében a legkisebből válik a legderekabb, ezt megszokhattuk, de hogy a lányokból várvédő vitézek, sőt lótolvaj tündérek legyenek, na az szép látvány, mondhatom. :-) A csujogatásra emlékeztető csúfolódó mondókák, a lányok és a fiúk közti kedves élcelődés megadja az alaphangulatot. Tetszik az ötlet, hogy gyerekhang a narrátor, aki felváltva mesél és mondókákat mond. Interaktívvá tették már az elején, pl. segítsenek felébreszteni a gyerekek Gyurikának a testvéreit. Naná, hogy nem hagyják szó nélkül és figyelmeztetnek, amikor: „Lopják a lovat.” Innen látszik, hogy élvezik. A gyerekek számára is érthető a humor, nincs benne olyan elem, ami ne volna odaillő, a célközönségnek tökéletesen megfelel.

A tündérek, bár lovat lopni jöttek, csáberejük van, ugráló kötéllel érkeznek. Miután nem sikerül elkötniük a ménest, bekeményítenek, és harcos amazonokként, ha már az ugráló kötél nem vált be, ostorokra cserélik. Félelmetesen hanggal csapkodják az ostort, de nem félünk, mert bátor fiaink szembeszállnak velük.

Mint minden valamirevaló mesében, itt is van csalás, ármány és árulás, a király tisztességtelen módon szerzi meg a szerencsekrajcárt, és Gyurika szájából hangzik el keserű, válaszokra éhes, tanulságos mondat: Hová lett a becsület?

Ahogy a mesékben győz a jó, itt is az egyszerű, tiszta értékrendet képviselik, ami sosem mehet ki a divatból, őrizzük a becsületet, a tisztességet, mint minden néphagyomány legnagyobb ékességét az utókornak, hogy soha ne mehessen ki a divatból. Ahogy a fajátékok sem, amik a darab végén az indításhoz kapcsolódó észrevétlen keretként előkerülnek. Gyerekként még pont ilyen az élet: egyszerű, mint a faék, és nagyszerű, mint a fajáték.

Erdély-Menyegző

Egy néptánc előadás, amely hagyományos, természetes, emblematikus, képeslap fotóra való, és mégis mai hangon szól, gyakran sír és gyakran nevet, gazdagabb és több, mint puszta hagyományőrzés. Kimehet-e a divatból a házasság intézménye? Mint „a hegyek közé szorult köd”.

Sablonok nélküli humor; hirtelen beszúrt, oda nem illő kifejezések, mondatok, szavak. Mint a szabad asszociáció, mi jut róla eszedbe, na jó-jó, de ez meg hogy jön ide…? Az élő zene és ének hangzása a reneszánszot idézi. Ahogy a lakoma is. Az egyes fogások, sas leves és a medve legjava; esznek, isznak, a férfiak természetesen mi mást innának, mint pálinkát, 8-at, 10-et, ki számolta? Mire megszoknám a teret, átrendezik a színpadképet, az asztalokat elmozgatják, és a következő fogást immár egy másik szögből szemlélhetem.

Minimális díszletigénnyel, egyszerű eszközökkel frappánsan gazdálkodnak. Most pusztán asztal, később a lap aljára festett rovásírás dominál, ajtóként dörömbölnek rajta (adják már ki a menyasszonyt), a funkcionális kihasználtsággal gond egy szál se. A fonállal egyszerű, pontos formákkal rajzolják át a színpadképet, viszonylag rövid (pont elég) ideig játszanak vele, majd egy suhintással vége szakad az epizódnak.

Kedvenc leckém az életről, amikor előkerülnek a könyvek. Utalások, idézetek, és a felelés, hogy a humor itt se maradhasson el, ne komolykodjuk túl, idézem a darabban elhangzó kedvenc nótámat, ami a férfikar egyöntetű, öblös hangján felejthetetlen felelet:„a2+b2=Kisan-gyalom” „Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt = Kisan-gyalom”

Az intenzív táncos részeknél csak akkor erősebb a hatásuk, amikor a nyolc férfi énekelni kezd. Hangjuk betölti a teret, és a libabőrünkön felszívódva a szívünkig rezonál. (Hogy zenghet otthon, Erdélyben nyolc pálinka után? Költői kérdés volt.) Modern elemek, esések, zuhanások a másik karjába. Fájdalom, üzenet, utalások. Hová tűnt Erdély? Mi ugrik be? Wass Albert, Adjátok vissza a hegyeimet. Gyógyító varázsige kell, rituálé, védelem otthonra, házra, hazára, családra.

Sírás, nevetés, sírás a nevetéstől és a finálé, ami valódi finálé magyar módra. Ritmusos lüktetés, ütemes dobogás, ami a szívritmusomat is átrendezi, egyre hevesebben ver, magával ragad, mígnem már arra se tudnám megmondani a választ, hogy a2+b2=? Bocsánat, ez mégis megy, mert jól megtanultam: „a2+b2=kisan-gyalom”  :-)

Kunstár Mónika

A bejegyzésben szereplő képeket Szabó Béla készítette.