Kedves Nézőink, köszöntjük Önöket Győrből, az első online táncfesztivál programján, melynek során a manapság kedvelt szabaduló szoba játékok mintáját követve kortárs alkotók szabadulnak be a térbe, hogy a világhálón át kiszabadulhassanak az éterbe.

Az online fesztiválozás lehetősége megnyitja a teret; javaslom a további kísérletezést, hogy „hackelje meg” az időt is, ne kelljen választanom a színházi előadás és az online közvetítés egyidejűsége miatt. Két egymást követő estén követhettük figyelemmel a FesztiválON programját a szobánkból a számítógépünk mellől, vagy mobilabb módon bárhol az okos telefonunk kijelzőjén.

Az élő video adás ötlete és a kezdeményezés dicséretre méltó; újdonságként követendő példa, koncepciója további finomítást kíván és érdemel. Az alkotókat szabályok közé szorítják, meghatározott időben, meghatározott borítékot kell kinyitniuk. Az időkorlát, és az idő általi beszabályozás arra készteti őket, hogy a rendelkezésükre álló időt „valahogyan” kitöltsék. Ha ez nem jön össze aktívan, spontán módon, akkor sajnos a néző elmegy a kisszekrényéhez rágcsálnivalót keresni, vagy az online világ jellegzetes döntésszabadságával élve tovább klikkel.

Az idő tartalmas kitöltése nem minden alkotónál valósult meg egyformán. Az átszellemülés, bemelegítés a néző számára kevéssé izgalmas egy online táncfesztivál megnevezésű közvetítésen (nyári kánikulában amúgy is elég meleg lehetett abban a szobában, de ha még szükséges bemelegítés, az történjen meg előtte). Ha a töltelék időt plusz kommunikációval érdekessé tudja tenni, ahogy Várnagy Kristóf beszéddel pótolta a hézagokat, akkor van esélye fenntartani a figyelmem. Mégis az idevágó legjobbnak azt a megoldást tartom, amikor az alkotó pl. Ladjánszki Márta a zene kiválasztásánál már improvizálni kezdett. Hamarabb mozgásba jött, nem várta ki a direkt performansz idejét, nem mellesleg ez az alkotó folyamathoz is közelebb áll (ha már abba kívánunk bekukucskálni). Feledi János koncentrált elmélyülése, az alkotási folyamat meditatív része az online világ pörgésében vészféket húz. Mintha egy botot tolnánk a kerék küllői közé, megállítjuk a forgásban. Gergye Krisztián eszköz- és térhasználatban hű maradt önmagához, használta a teret, kihasználta az eszközök adta lehetőségeket, felhasználta a rendelkezésre álló időt, az üres térből színház lett. Sajnos Góbi Rita és Pataky Klári beszabadulásáról, kiszabadulásáról és felszabadulásáról lemaradtam, mert a színház szintén élő, színpadi előadásait néztem ez idő alatt. Ezért a tudományos kísérletek időre, térre koncentráló kutatásait ilyen helyzetekben vergődve maximálisan támogatom.

Ahogy a közösségi oldalak élő online videói kommentelhetőek, úgy itt is dobna a helyzeten, hogy bevállalós hozzáállással élve közelítsünk a nézőkhöz, és hozzászólhassanak az élő adásban látottakhoz. Technikai jellegű észrevételem lenne a hangerővel kapcsolatban, amin menet közben érezhetően próbáltak javítani (ennek előzetes tesztelése vélhetően nem volt megfelelő), ez leginkább a közvetítés elején okozott gondot. A nézettséget növelhetné, ha a fesztivál ideje alatt egy kiválasztott helyszínen követni lehetne kivetítőn az eseményt (ahogyan az előzetesek a Vaskakas Művészeti Központ előterében mentek a hét folyamán), talán figyelemfelhívás szempontjából hasznos volna.

Kihangsúlyoznám, hogy a kezdeményezés tetszik, az innovatív szándék haladó szellemű, a kísérlet jó, úgyhogy hajrá előre! A további ötletekkel, koncepcionális változtatásokkal továbbfejlesztett, FesztiválON Újratöltve v.2-es verziót várom kíváncsian.

Kunstár Mónika