Megkezdődött a IV. Gyermek Táncfesztivál

Kedd délután gyerekzsivajtól hangos a II. János Pál tér, ugyanis minden gyereket zenés-táncos játékra invitálnak. Míg Mihályi Réka kedves gyerekdalokat énekel, addig MASNI és POKÓ, a két báb, táncra perdül a gyerekekkel, így hangolódnak rá a  IV. Gyerek táncfesztivál kezdetére.

Szerda délelőtt a Vaskakas Művészeti Központ előterében már gyülekeznek az aprócska kíváncsi tekintetek. Szemmel láthatóan ismerős nekik a terep, nagyon otthonosan mozognak.  A Gyerek Táncfesztivál immáron negyedik alkalommal szórja el „ babjait” a gyerekek szívébe és emlékezetében, melyek jó reménnyel megserkennek, és  apró palántákból szorgalmas gondozással és kellő művészettel locsolva, kulturált, műértő és színházkedvelő felnőttekké cseperednek.  

Úgy vélem, hogy elismerés jár a fesztiválszervezők kreativitásának, hiszen alig pillantották meg a gyerekek a  ragyogó ARANYBAB díjat, máris sokan tudták, hogy milyen feladat vár rájuk. Ez is azt bizonyítja, hogy nagyon sok visszatérő látogatója van a VI. Gyerek Táncfesztiválnak.

Ezt követően az előcsarnokban felhívtak a gyerekek figyelmét arra is, hogy nehéz és felelősségteljes munka vár majd rájuk, hiszen vizsgáló szemmel és műértő gonddal kell követniük a mesehősök kalandjait, mivel az idei fesztivál alkalmával is ők döntik el, hogy melyik előadás kapja meg az ARANYBAB díjat. Egy kis adag felelősség és hatalmas kíváncsiság kíséretében foglalták el helyeiket a gyerekek a Vaskakas Művelődési Központ stúdió termében. 

Manók ugrálnak elő minden zugból, majd megjelenik Holle anyó és vele együtt a varázslat. Nemes Zsófia koreográfiái nagyon beszédesek és humorosak, melyet Haumann Petra narrációja tesz még világosabbá. Mindvégig odaadóan figyelnek a kis csemeték, majd azonnal munkához láttak. „Neked tetszett? Igen. Akkor adunk nekik aranybabot?!”. Aztán megeredt az aranybab eső. Gyönyörű volt nézni, hogy milyen hittel, örömmel és odaadással teszik ezt a gyerekek.    

Talán a sikeres „babvetés” eredménye lehet Bíró Árpád első napi blog bejegyzésének felemelő   észrevétele. Idézem Árpád szavait:

 „ A tapsrend után órákig nem tudok magamhoz térni, hiszen az itteni nézőkkel először találkozó idegenként egész egyszerűen megdöbbent és felemel, hogy milyen művelt a Győri Balett közönsége.”  

Tőkés Imola