Egy fesztivál előadásainak sűrű áramlatában gyakran megfeledkezünk adott műfaj(ok)ról, műnem(ek)ről elmélkedni. Gondolatainkat az előadások foglalják le, beszélgetéseinket a tetszik-nem tetszik szembenállások határozzák meg, és csak olyankor irányítjuk figyelmünket – jelen esetben – a táncról alkotott diskurzusokra, amikor egy-egy előadás a mozdulatművészet határait feszegeti.

A XIV. Magyar Táncfesztivál negyedik napján végre sor került a Magyar Táncművészek Szövetsége szimpóziumára is. Végre, mondom, mert úgy gondolom, a fesztiválok kitűnő fórumot teremtenek arra, hogy adott művészeti ágak aktuális látleletét szolgáltassák. És végre, mondom, mert Szalay Tamás plenárisa, illetve Lőrinc Katalin könyvbemutatója ...

Alig gördült le a függöny a nagyszínpadon a Magyar Nemzeti Balett előadását követően, máris igyekszem a Kisfaludi terem irányába. Még gondolataim a Vágy villamosán száguldanak, mivel Csontos Balázs gyönyörűen megkomponált fénytervei nem engednek elszakadni.

Amint belépek a Kisfaludi terem ajtaján, máris egy puritán mégis felcsigázó színpadkép fogad. Klimó Péter díszletterve annyira izgalmas, hogy folyamatosan  arra érzek késztetést, hogy odalépjek és megérintsem, felfedezzem. Pillanatokon belül megtelik élettel a tér.  

A Budapest Táncszínház táncművészei magas szintű precizitással és alázattal tárják elénk a Három nővér történetének eszenciáját Sághy Alexandra koreográfiái tolmácsolásában. Félelmem, ...

Megkezdődött a IV. Gyermek Táncfesztivál

Kedd délután gyerekzsivajtól hangos a II. János Pál tér, ugyanis minden gyereket zenés-táncos játékra invitálnak. Míg Mihályi Réka kedves gyerekdalokat énekel, addig MASNI és POKÓ, a két báb, táncra perdül a gyerekekkel, így hangolódnak rá a  IV. Gyerek táncfesztivál kezdetére.

Szerda délelőtt a Vaskakas Művészeti Központ előterében már gyülekeznek az aprócska kíváncsi tekintetek. Szemmel láthatóan ismerős nekik a terep, nagyon otthonosan mozognak.  A Gyerek Táncfesztivál immáron negyedik alkalommal szórja el „ babjait” a gyerekek szívébe és emlékezetében, melyek jó reménnyel megserkennek, és  apró palántákból szorgalmas gondozással és kellő művészettel locsolva, ...

Adós vagyok, elsősorban magamnak, a tegnapi Pöttöm Palkó előadással kapcsolatos gondolatokkal. A IV. Magyar Gyermektáncfesztivált fantasztikus kezdeményezésnek vélem, annál is inkább, mert úgy gondolom, a művészeti intézmények közönségkapcsolati tevékenységének a kulturális nevelésben van jövője.

Bár nem kifejezetten nevelési célzatú, szakkifejezéssel élve, komplex táncszínházi nevelési előadásokat láthattunk (én a Kávának és a Közép-Európa Táncszínháznak erre tett kísérletét láttam korábban), mégis, azt gondolom, egy kiemelt fontosságú fesztiválon helye van az igényes ifjúsági és gyermekelőadásoknak is – nem mellékesen, hanem nagyon is a nagy társulatokkal egyvonalban.

A Vaskakas Bábszínházban én is ...

Hogy milyen mértékben tudatos szervezői döntés, vagy csak a véletlen alakította így, nem tudom, mindenesetre a nagytermi előadások programösszeállítása abban a tekintetben (is) kiváló, hogy észrevétlenül vezeti végig a nézőt az egyetemes szellem- és eszmetörténet különböző stációin. Az ősitől a népin át az urbánus felé haladunk, úgy, hogy az előadások egymásutánisága nem erőszakol minket valami kronologikus rendszerbe. Nem hirdeti egyik elsőbbrendűségét sem, helyette azok természetes áramlását helyezi a középpontba: mintha ez az építkezés a város architektúráját követné, ettől pedig az az érzésem támad, hogy a Magyar Táncfesztivál olyannyira kölcsönhatásban van környezetével, hogy nem is tudnám máshol ...

Van abban valami különös perverzió, ahogy egyik játszóhelytől rohanunk a másikhoz. Felhajtok egy gyors viszkikólát (kevés alkohollal, mégiscsak munkaidőben vagyok!), és még az előző előadás hatása alatt vagyok, amikor beérek a Kisfaludy Terembe.

A milliő, ami ott fogad, arra kötelez, hagyjak magam mögött mindent, tegyek le minden gondolatot, és kényelmetlen helyzetbe hoz azzal a sok füsttel, ami belengi a teret. Még van időm a székemben csak úgy merengeni, közben, éppen e füst hatására, egyneművé válik az egész tér, mintha megszűnnének a szögek és az irányok is. Visszaszivárog a fejembe a PianoPlay légüressége, de könnyedségnek itt nyoma sincs.

Amennyiben a Győri Balett előadása elegánsan egyensúlyozott a különböző ...

Létezik az a sztereotípia, miszerint egy előadóművészeti intézmény (mindegy, hogy színház, filharmónia, opera, vagy múzeum) háttérszemélyzetét olyan személyek alkotják, akik maguk is művészek szerettek volna lenni, de valahogy másképp alakult az életük. (A rossz szájak ezzel magyarázzák a művészeti titkárok vélt vagy valós frusztrációit).

Nos, annyiban illik rám ez az elképzelés, amennyiben, ha egy jó produkciót látok, én is kedvet kapok színházat, esetünkben táncszínházat csinálni. Hasonló érzés kerített hatalmába a XIV. Magyar Táncfesztivál második napján, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes nagyszabású produkciója kapcsán, hiszen nem tud nem magával ragadni az együttes virtuozitása - pláne akkor, ha egy olyan hálás ...

Kedd délután, meleg szellő lengedez, a Richter terem irányából a színház fele sétálok és fel-fel villannak előttem Réti Anna mozdulatai egy sóskaramellás  fagyigombóc ínycsiklandó kíséretében. Útközben találkoztunk Bíró Árpád kollegámmal, aztán mindketten tudtuk, hogy nehéz pillanat fog következni- tekintve a fesztivál kedd délutáni programösszeállítását-  hiszen nem szeretnénk semmiről lemaradni, viszont mi húztuk a rövidebbet sors kontra Bíró Árpád-Tőkés Imola meccsen.

Volt szerencsém a Madách Színház Táncegyüttesének   Shakespeare Ahogy nekünk tetszik című előadását, táncfantáziáját megtekinteni. Nagy meglepetés volt számomra a tánckar fiatalos lendülete és határokat nem ismerő sokszínűsége.

...

A XIV. Magyar Táncfesztivál első napján zavarba ejtően sok jónak lehettem részese és e kaotikus mámorban megfeledkeztem írni egy újfent érdekes dologról. Megérkezésünkkor azt az információt kaptam, hogy töltsem le a GyőriBalett ON   applikációt, mivel meglepetésekkel és érdekességekkel szolgálhat számomra a fesztivál ideje alatt. Meg is tettem, majd megfeledkeztem róla.

 A szívélyes fogadtatás után a színház lépcsőin állva hallgattam a Maros Művészegyüttes  zenés fesztiválnyitóját, majd megrezzen a telefonom- új értesítés.  Az applikáció jelzett, hogy az első helyszínen vagyok és megtekinthetem az első videót. Meg is tettem, majd rájöttem, hogy milyen különös, egyedi fúziót képez az Inversedance  és Kásler ...

A XIV. Magyar Táncfesztivál első estéjének záró előadásaként Pirók Zsófia Én, Sally, táncolunk című flamenco előadását tekinthettük meg.

Lenyűgöző szemtanúja lenni annak, ahogyan lépésről lépésre kiteljesedik és életre kel a flamenco Pirók Zsófia koreográfiáiban. Hattagú zenekar kiséri mozdulatait, és jó karmestehez híven nemcsak virtuózitásukat de finom, érzelemgazdag játékukat is megszólaltatta a különböző flamenco stílusok által. A flamenco gitárok, az ütő és fúvós hangszerek pezsgése, Alicia Carrasco érzelemdús éneke, Pirók Zsófia  táncával összefonódva „bekopogta” magát a néző szívébe.

Olyannyira elsöprő erejü a zene és a tánc szimbiózisa, hogy útközben felülkerekedik a ...